Az egyetlen állandó, a változás maga.” – fogalmazta meg Hérakleitosz, ókori görög filozófus. Szétnézve a mai világban, az ebben a gondolatban rejlő igazság talán nem is lehetne szembetűnőbb és aktuálisabb. Az elmúlt 1-2 évtizedben olyan rohamos változás, technikai fejlődés zajlódott le, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Mire hozzászokunk egy új eszközhöz, funkcióhoz, szinte jön a következő újítás, amit be kell vezetnünk a mindennapjainkba.

Mivel alapvető tulajdonságunk, hogy vágyunk a biztonságra, stabilitásra, így a változáshoz való alkalmazkodás folyamatos stresszként jelenik meg a hétköznapokban. Emellett a másik probléma, hogy a digitális világ térnyerésével létrejött körülöttünk egy olyan mesterséges közeg, amely fokozatosan eltávolít minket az anyatermészettől és igazi önvalónktól.

Megfigyelhető az a tendencia, hogy amíg a technika rohamosan fejlődik, az ember képességei elkezdtek hanyatlani. Annyi eszköz szolgálja a kényelmünket és a problémáink gyors megoldását, hogy lassan elfelejtünk gondolkodni, vagy a szembekerülő akadályokat önállóan megoldani. Lassan elveszítjük a tudatosságot önmagunk felett, nem vagyunk tisztában saját képességeinkkel, gyengeségeinkkel, feladatainkkal, céljainkkal.

Bár a digitalizáció átszövi mindennapjainkat és szinte megkerülhetetlenné vált, fontos, hogy megtaláljuk azokat a kapaszkodókat, amelyek segíthetnek visszahozni a stabilitást a mindennapjainkba. Ismerd fel, hogy a virtuális valóság csak egy illúzió, szemfényvesztés, amelynek célja, hogy a figyelmünket a külvilágra irányítsa és elbizonytalanítson önmagaddal kapcsolatban.